Első leírás: Frailea bruchii SPEGAZZINI in Brev. Not. Cactol. 1923, S. 15. Anales de la Sociedad Cientifica de Argentina 96: 73-75 (1923)
Nómenklatúra:
Frailea bruchii Spegazzini Breves Notas Cactológicas.- Anales de la Sociedad
Cientifica de Argentina 96: 73-75 (1923). Lectotyp: Illustr. in Spegazzini (l.c.):
74 (siehe Metzing, Meregalli, Kiesling: An annotadet checklist of the genus
Gymnocalycium Pfeiffer ex Mittler (Cactaceae).- Allionia Vol. 33: 192 (1995)).
Gymnocalycium bruchii (Spegazzini) Hosseus Apuntes sobre las Cactaceas.- Revista del Centro Estudianteo de Farmacia 2(6): 16 + 22 (1926). Basionym: Frailea bruchii Spegazzini 1923.
Gymnocalycium bruchii var. brigittae Piltz nom. nud. zit. in Meregalli, M.: II genere Gymnocalycium Pfeiffer.- Plante Grasse 5(1): 18 (1985).
Gymnocalycium bruchii var. brigittae Piltz Nieuwbeschrijving: Gymnocalycium bruchii (Speg.) Hoss. var. brigittae Piltz var. nov.- Succulenta 66(10): 213-216 (1987). Typ: J. Piltz 214, 1.7.1980, Argentinien, Prov. Cordoba, westlicher Teil der Sierra Grande, 1800 m (KOELN).
Gymnocalycium bruchii var. hossei Backeberg nom. inval. (Art. 36.1) in Backeberg & Knuth: Kaktus ABC: 286 (1936).
Gymnocalycium bruchii var. hossei Backeberg nom. inval. (Art. 37.1) Die Cactaceae 3: 1698-1700 (1959).
Gymnocalycium bruchii var. niveum Rausch Nieuwbeschrijving Gymnocalycium bruchii (Speg.) Hosseus var. niveum var. nova.- Succulenta 68(9): Titelbild, 179-181 (1989). Typ: W. Rausch 727, Argentinien, Prov. Cordoba, nahe Capilla del Monte (ZSS).
Echinocactus bruchii var. spinosissimus Haage zit. in Graessner: Hauptverzeichnis über Kakteen: 2 (undatiert).
Gymnocalycium bruchii var. spinosissimus (Haage jr.) Y. Ito nom. inval. (Art. 36.1) Cacti 1952: 91 (1952).
Gymnocalycium albispinum Backeberg nom. nud. Gymnocalycium.- Kaktusar 5(9): 104-106 (1934).
Gymnocalycium albispinum Backeberg in Backeberg & Knuth: Kaktus ABC: 285. 416 (1936).
Gymnocalycium lafaldGymnocalycium ense Vaupel, Zeitschrieft für Sukkulentenkunde 2: 192, 1924
Etimológia: Dr. Carlos BRUCH (1869-1943) fotográfus és entomológus (rovartan) tiszteletére lett elnevezve, aki Argentína, Catamarca tartományban élt, és többek között 1918-ban ezt a taxont is gyűjtötte.
Latin diagnózis VAUPEL nyomán: Cormus mediocris, copiose proliferans, spinis numerosis criniformibus, obtectus. Costae 12 tuberculatae. Areolae ellipticae. Flores mediocres, rosei, petalis acuminatis, sepalis obtusis. Ovarium parvum, squamis sparsis obsitum. Ovula nomerosa, fasciculata placentis plus minusve connatis. Stamina brevia, albida, stylo non superata.
Leírása: Gyökérzete többé-kevésbé karógyökér. Szukkulens törzse kicsi, csak néhány milliméter magas (10-60) és széles (40), felül besüllyedt, világoszöldtől kékeszöldig, bőségesen sarjadzik. Csúcs köldökszerűen bemélyedt és tövisekkel fedett. Bordáinak száma 7-17, egyenesek, nem nagyon magasak, a mély keresztbarázdáktól eléggé dudorosnak látszanak. Az alsó dudorokon az areola nem az áll alakú kiszögelésen van. Az areolák közel állnak egymáshoz, ellipszis vagy kerekded alakúak, 2-3 mm hosszúak, rövid, fehér gyapjúfilccel, mely később kihullik. Tövis serteszerű, vékony, fehér, alapja barna. Peremtövis körülbelül 11-26, visszafelé ívelődő, a növényre simuló, 2-6 mm hosszúak, az areola oldalán és az alsó részén jelenik meg. Középtövis legtöbbször hiányzik, ritkán 1-5, egyenes, barnás. Virág a csúcs közeli areolából tör elő, körülbelül 15-40 mm hosszú és 45 mm szélesre nyílik. Pericarpellum rövid, 5 mm hosszú, 4 széles pikkellyel, melyből egy az alapnál és a többi 3 a felső részen van. Magkezdemény bojtos, részben egyesével, összenövő köldök-zsinórral. Lepellevél számos, a külsők tompák, zöldesbarnák, világos peremmel, a belsők hegyesek, 3-4 mm szélesek, halvány lilarózsák, kissé sötétebb középcsíkkal. Porzólevelek igen nagyszámúak, sokkal rövidebbek mint a lepellevelek, az elsődlegesek egészen a lepellevelek alapjánál erednek, a másodlagosak nem választhatók el egyértelműen az elsődlegesektől. Porzószál fehér, portok világossárga. Pollen egyenlítői nézetben: nyújtott gömb alakú, 46-50 µm hosszú és 38-42 µm széles, felületén sűrűn helyezkednek el az apró gödröcskék és a szemölcsök. Bibeszál a 8 ágú bibével világossárga, a felső állású porzókon nem nyúlik túl. Termés (FRANK után) kicsi, fehéres, golyó alakú, 5-7 mm átmérőjű, kevés világosperemű pikkellyel és legtöbbször csak kevés magot tartalmaz. Mag majdnem golyó alakú, 1,5-2 mm átmérőjű. Köldök ovális, az egyik oldalon lekerekített, a másik oldalon hegyben végződik. Magköpeny igen vékony, áttetsző foltokban. Kromoszómaszám: 2n=44.
Élőhelye: Argentína, Córdoba és San Luis tartományokban Sierra Chica és Sierra Grande hegységekben, 650-2000 m magasság között, kavicsok között kevés humusszal, fűfélék társaságában.
Célszerűnek tartom SPEGAZZINI és VAUPEL leírását is közölni.
Frailea bruchii SPEGAZZINI
Szukkulens törzse majdnem golyó alakú 10-20 mm magas és ugyanilyen átmérőjű. 10-30 növényből
álló párnát vagy csoportot képez. Az egyes növény 8-12 bordás, vagy inkább
hosszirányú kidudorodásos. Areola keskeny ovális, 13-17 tövissel, mind
peremállású, 6-8 jobb és bal oldalra és 1-3 lefelé áll. A tövisek vékonyak,
elfekvők és alul visszafele ívelődők, viszonylagosan sűrűn állnak, hegyesek,
fehérek és érdesek. Virág a csúcsbemélyedés peremén jelenik meg, ha-rang
formájú, 15-20 mm hosszú és átmérőjű. Igen rövid pericarpellummal, mely
zöld-vöröses vonalszerű pikkelyecskékkel fedett. A hónaljban szőrcsomóval és
olykor egy gyenge sertével van körülvéve. A belső lepellevelek száma körülbelül
25, fordított lándzsa alakúak, többé vagy kevésbé hegyes lekerekítettek,
általában egy igen kicsi hegyben végződnek. Rózsaszínűek, erősebb sötétlila
középvonallal. Porzószál majdnem fehér és a portok sárga. Bibeszál
meg-lehetősen erős, egyenes, fehér, a porzószálak fölé emelkedő, sárga, 5-8,
rövid oszlop alakú bibeággal.
Gymnocalycium lafaldense VAUPEL
Szukkulens törzse kicsi, csak néhány cm magas és széles, bőségesen sarjadzik. Borda 12,
mérsékelten magas, a meg-lehetősen mély keresztbarázdák dudorossá teszik.
Areolák egymás közelében helyezkednek el, ellipszis alakúak. Tövis serteszerű,
vékony, fehér, barnás alappal. Peremtövis 12-14, 6 mm hosszig. Középtövis
egyesével, inkább barna, gyakran hiányzik. Virág a csúcsközeli areolából ered,
30 mm hosszú és 35 mm szélesre nyílik. Pericarpellum rövid, 5 mm hosszú, 4
darab széles pikkellyel, ebből egy egészen az alapnál, a másik 3 a pericarpellum
felső részén. Lepellevelek számosak, a belsők hegyesek, 3-4 mm szélesek,
halvány lilarózsák, kissé sötétebb közép-csíkkal. Porzószál fehér, portok
világossárga. Bibe-szál, a 8 bibeággal szintén világossárga, a felső porzókon
nem nyúlik túl.
BERGER: Die Kakteen 1929
E. lafaldensis BERGER —
Gymnocalycium VAUPEL (1924)
Bőségesen sarjadzik vagy több fejből álló telepet alkot; a teste kerekded,
2,5-3,5 cm magas és majdnem ugyanilyen széles, sötét zöld, csúcsa kissé
bemélyedt, tövises. Borda 12, alacsony, kerekded, áll alakú kinövés nélküli
dudorokra van felosztva. Areola sűrűn álló, a dudor hegyén található,
hosszúkás, rövid, fehér filccel. Tövis vékony, serte-szerű, fehér, az alapja
barna; peremhelyzetű 12-14, sugarasan álló, ± lapított keresztmetszetű és kissé
karmos, 6 mm hosszig; középtövis 1 vagy hiányzik, egyenes, sötétebb. Virág 3 cm
hosszú, kissé szélesebb; virágcsöve rövid, kevés pikkellyel; külső viráglevelek
tompák, zöldesbarnák, világosabb szegéllyel; a belső viráglevelek hegyesek,
halvány ibolya-rózsaszínűek sötétebb középcsíkkal. Bibeszál és a 8 bibe sárga;
porzószál fehér.
Argentína, Córdoba, Sierra Chicaban a La Falda hotelnél, 100 m-nél grániton és
gnájszon fű között.
Ezt a kicsi növényt hűvösen kell tartani. Virágzáshoz világos helyen kell
teleltetni, így május elején szépen és bőségesen virágzik. Egy a legjobb
újdonságok közül.
Számos formája, egyes szerzők szerint változata van. BACKEBERG az albispinum nevű változatot először, mint önálló fajt vezetett be.
Gymnocalycium bruchii fa. albispinum (BACKBG.) OEHME.
Gymnocalycium lafaldense f. albispinum (Backeberg) Oehme Cactaceae (DKG), 1941
(part 1): 30, 1941
BACKEBERG leírása szerint a szukkulens törzse golyó alakútól hosszúkásig, sarjadzik, tompa szürkészöld. Csúcsa gyapjúval és sörtével fedett. Borda körülbelül 14, 3 mm magas
és 4 mm széles, az areola felett erős keresztbevágás. Az areola majdnem a
bevágáson ül, kerek, kezdetben erősen fehér filces, gyakran csak 1 mm távolságra
vannak az areolák. Tövis serteszerű, körülbelül 25, fehér, a peremtövisek
oldalirányban összefonódnak és 10 mm hosszúak, mindig több középtövist növeszt,
mely kuszán elálló, nehezen megkülönböztethető a peremtövistől, barnás alappal.
Virág halvány lilarózsa, kerék formájú, 30 mm szélesre nyílik. Termés hosszúkás
golyó alakú. Mag középnagy, matt-fekete, olykor kissé barnásfekete.
Kromoszómaszám: 2n=44.
2010.01.01-es státusz: G. bruchii subsp. lafaldense
Gymnocalycium bruchii var. brigittae PILTZ
Szukkulens törzse lapos golyó alakú, 30-35 mm széles, 15 mm magas, sötétzöld, sarjadzik.
Borda (7-) 8 (-9), egyenes lefutású, lapos dudorokra felosztva, a növény
közepénél 10 mm széles. Areola ovális, 5 mm távolságban vannak egymástól.
Peremtövis 7-9, 4 mm hosszig, némelyik a szomszédos areolákra átnyúlik, fehér,
ritkán az alapnál gyengén világosbarna, majd-nem mindig a testhez ívelődők.
Középtövis nincs. Virág 25-35 mm hosszú, tölcsér formájú, halvány rózsaszínű,
erősebb rózsaszínű középcsíkkal. Pericarpellum 5 mm hosszú és 8 mm széles, kívül
fénylő szürkezöld. Receptaculum 10-15 mm hosszú és 5-9 mm átmérőjű, belül fehér,
kívül zöld, fénylő. A pericarpellum és a receptaculum kevés világoszöld
pikkellyel fedett. Az átmeneti lepellevelek 5-10 mm hosszúak, zöldestől barnáig,
átlagosam 4 mm széle-sek, a külső lepellevelek 13 mm hosszig, 5 mm szélesig,
rózsa-fehérek erős rózsaszínű középcsíkkal, lándzsa alakúak; a belsők 12-18 mm
hosszúak, 3-5 mm szélesek, lándzsa alakúak, hegyesebbek mint a külsők,
rózsaszínűek. Az elsődleges és a másodlagos porzószálak nem különülnek el,
porzószál 4 mm hosszú. Portok sárgásfehér. Pollen sárga. Bibeszál a bibeággal
együtt 14 mm hosszú, bibeág sárgásfehér. Termés kékzöld, 15 mm széles, 12 mm
magas, csak kevés pikkellyel fedett. Mag majdnem kerekded, ± 1 mm.
Köldök-csírakapu régió majdnem kerek, az egyik oldalon hegyben végződik. A magon
található sejtszerű képződmények ± enyhén domborúak, részben arillusbőrrel
(maghéj maradvánnyal) fedett. Kromoszómaszám: 2n=44.
Élőhely: Argentína, Córdoba,
Sierra Grande 1800 m. Az első leírás a Succulenta 66. évfolyamának 193-224.
oldalán jelent meg 1987-ben.
Gymnocalycium bruchii fa. deviatum OEHME
Szukkulens törzse tömzsi, 40 mm átmérőig. Tövis erősebb és elállóbb, gyakran egy
középtövissel. Areola gyapjú-filces. Virág 35-40 mm átmérőjű, rózsaszínű, torka
is rózsaszínű, középcsík gyengén barnás.
Gymnocalycium bruchii fa. enorme OEHME
Szukkulens törzse 55 mm átmérőig. Tövis kevesebb, 8-10, erősebb és elállóbb, üvegesen
fehér. Areola egyértelműen filces. Virág 55 mm átmérőig, világos rózsaszínű,
belül kissé sötétebb, széles lapát alakú lepellevelek-kel, középcsík nélkül.
Gymnocalycium bruchii fa. evolvens OEHME
Szukkulens törzse kissé erősebb, mint a típusfajé, 40 mm átmérő-ig. Tövis kissé erősebb,
elefántcsontszínű, barnás alappal. Virág kissé nagyobb, 35-40 mm átmérőjű,
rózsaszínű, a középcsík kevésbé jellegzetes.
Gymnocalycium bruchii fa. fraternum OEHME
Szukkulens törzse 35 mm átmérőig. Tövis olyan, mint a fa. deviatum-é. Sárgásfehér
középtövissel. Virág 40 mm átmérőig, világos rózsaszínű, széles lapát alakú
lepel-levelekkel, lilarózsa középcsíkkal.
Gymnocalycium bruchii fa. hossei (BACKEBG.) OEHME
Szukkulens törzse olyan, mint a típusfajé, alulról sarjadzik. Az új hajtású tövisek enyhén
rózsaszínűek, később fehérek, barnás alappal. Virág kissé nagyobb, 45-50 mm
átmérőjű, nem mindig hegyes a lepellevél vége, világosabb, mint a típusfajé. A
belső lepellevelek általában hosszabbak mint a típusfajnál, olykor
meglehetősen hosszú és visszahajló heggyel.
Gymnocalycium bruchii fa. intermedium HORT.
Kertészeti kultúrában kialakult forma, a deviatum és az enorme forma
keresztezéséből. Teste 50 mm át-mérőig. Tövis olyan, mint a deviatum-é, de
középtövis nélkül. Virág 40 mm átmérőjű, halvány rózsaszínű, egyértelmű
középcsík nélkül.
Gymnocalycium bruchii var. niveum RAUSCH
Jelenleg csak a kromoszómaszámmal rendelkezünk: ez 2n=44
A Succulenta 1989. évi 9. számában lett leírva. Holotípus: Rausch 727.
Gymnocalycium bruchii fa. spinosissimum
HAAGE JR. ex SIMON
Szukkulens törzse 150 mm magasig és 70 mm átmérőig. Tövis 15-ig, oldalirányban széjjelállók
és általában 3-5 középállásban, 20 mm hosszig. Virág 45 mm hosz-szig, halvány
rózsaszínű, az alapnál sötétebb, közép-csík nélkül.
A faj kultúrája: Hasonló
mint a Gymnocalycium calochlorum (BÖD.) Y. ITO-é. Türőképes hegyvidéki növény.
Télen száraz közegben fagyot is elvisel károsodás nélkül. Mint minden
répagyökerű kaktuszfaj jobban érzi magát ásványi eredetű talajban. Így enyhén
humuszos, de vizet jól áteresztő közegbe érdemes ültetni. A téli világos tartást
a bővebb virágzással hálálja meg. Tavasszal fokozatosan kell a tűző napsütéshez
hozzászoktatni, de szép fehér tövisű növényeket csak elegendő mennyiségű (közel
egész napos) napfényben nevelhetünk. Ez a faj is szereti levegős helyet
tavasztól őszig a szabadban is tartható, de sikeresen nevelhető szobakultúrában
is. Nyáron rendszeresen öntözzük és tartsuk szárazon a téli hónapokban. Magról könnyen, de mivel jól sarjadzik,
átültetés alkalmával tőosztással is szaporíthatjuk. Korán, már 2-4 éves korban
is virágzik. Fő virágzási ideje márciusban és áprilisban van, de a nyár minden
szakaszában virágozhat. Vigyázni kell azonban, hogy a többi Gymnocalycium fajhoz képest
nagyobb hibridizációs hajlammal rendelkezik. Oltani általában nem szokták,
azonban jó alanya az Eriocactus jusbertii. Oltva hamarabban virágozhat és
több sarjat nevelhet. Tartózkodjunk a sarjakkal történő többszörös
szaporítástól. Sokkal szebben néz ki egy több tíz vagy száz növényből álló
telep, mint egy sarjaitól megfosztott és a sebektől vérző növény. Csak a
gyökeres sarjakat érdemes leválasztani, azokat is csak módjával.
Szintézis:
Nagy diverzitással (változékonysággal) rendelkező faj, és ezt már az 1940-es
években is felismerték. Ez a változékonyság tovább fokozódott a gyűjteményekben.
Az
első irodalmi adat a fajról 1923-ban jelent meg SPEGAZZINItől az Anales Soc. Ci.
Argent. 96: 73-74. oldalán. Nála a növény, mint Frailea bruchii szerepel.
Felvetődik a kérdés, miszerint egy igen magas fokú botanikai műveltséggel
rendelkező kutató miként véthetett ekkora hibát. Az általa közölt leírásban is
említi a pericarpellum szőrös és sörtés mivoltát. Minden jel arra mutat, hogy
SPEGAZZINI egy igen ritka jelenségnek lett az áldozata. Ekkor már ismert volt a
Gymnocalycium nemzetség és annak legfőbb sajátossága a csupasz pericarpellum.
Ennek ismeretében sorolta ő az új növényt a Frailea nemzetséghez. SPEGAZZINI ezt
a növényt az argentínai Córdoba tartomány Sierra de Córdoba hegységében találta
Alta Gracia közelében. Megjegyzem, igen ritkán de előfordul, hogy egy fajhoz
tartozó sok ezer vagy tízezer Gymnocalycium egyed közül némelyek pericarpellumán
tövis illetve szőr (hajzat) jelenik meg. Ez az ősökre vezethető vissza. Tény,
hogy SPEGAZZINI egy rosszul kiválasztott egyed alapján írta le a taxont, hiszen
egyértelműnek látszik, hogy SPEGAZZINI és VAUPEL növénye egy fajba tartozhatnak.
A következő évben (1924) VAUPEL leírja a Zeitschrieft für Sukkulentenkunde 192.
oldalán a Gymnocalycium lafaldense taxont melyet az argentínai Córdoba
tartomány Sierra de Cordoba hegységében La Falda-nál fedeztek fel.
1926-ban HOSSEUS az Apunt. s. Cact. 22. oldalán a SPEGAZZINI féle Frailea
bruchiit a Gymnocalycium nemzetségbe sorolja át.
Az 1935-ben megjelent BACKEBERG & KNUTH: Kaktus ABC 285. oldalán BACKEBERG egy
új fajt vezet be Gymnocalycium albispinum néven, melyet 1941-ben OEHME a
Cactaceae Jahrb. DKG II.-ben mint Gymnocalycium lafaldense fa. albispinumként
szerepelteti. A vita folyik azóta is, hogy a bruchii vagy a lafaldense fajnév
közül melyik a jogos.
METZING és munkatársai (1995) érdekes megoldáshoz folyamodtak. Az eddig leírt
taxonokat két faj taxonjainak ismerik el. Elfogadják a lafaldense név
létjogosultságát és az alábbi beosztást teszik. Gymnocalycium bruchii néven a SPEGAZZINI féle
Frailea bruchiit ismerik el. Ehhez két változatot sorolnak, a
közelmúltban leírt Gymnocalycium bruchii var. brigittae PILTZ-et és a
Gymnocalycium bruchii var. niveum RAUSCH-t. Elfogadják önálló fajnak VAUPEL
1924-ben ismertetett növényét, mint Gymnocalycium lafaldense-t és a fennmaradó
bruchii változatok illet-ve formák javarészét ide sorolják. Ezek:
1. G. lafaldense fa. albispinum
2. G. lafaldense fa. deviatum
3. G. lafaldense fa. enorme
4. G. lafaldense fa. evolvens
5. G. lafaldense fa. fraternum
6. G. lafaldense fa. hossei
A G. lafaldense fa. spinosissimum FA. HAAGE ex SIMON náluk mint nom. inval.
szerepel. Megjegyzik, hogy a G. bruchii egy nagy elterjedési területtel rendelkező faj, több populációval, ezek taxonómiai besorolása vitára adhat
okot, de SPEGAZZINI növényleírása illetve a hozzá csatolt illusztráció teljes
egységet alkotva azonosíthatóvá teszi a fajt. Gyakorlatilag ez állapítható meg a
G. lafaldense esetére is, azzal a különbséggel, hogy egyértelműnek látszik,
miszerint a G. lafaldense a G. bruchii fajba tartozik, azonban a
G. lafaldense
is egy beazonosítható és tipizált populációt képvisel, így a lafaldense névnek
mindenképpen van létjogosultsága. Az, hogy ez alfaj vagy változat esetleg csak
egy forma ez még további vizsgálatokat igényel. Sajnos semmi ismereteink
sincsenek a két taxon közötti hibridizáció lehetőségeiről, ez mindenképpen
közelebb vinne bennünket a megoldáshoz.
Virág nélkül a növény gyűjteményekben könnyen összetéveszthető a G. calochlorum fajjal.
Gert Neuhuber:
Gymnocalycium bruchii (Spegazzini) Hosseus 80 Jahre nach der Erstbeschreibung.
(Gymnocalycium bruchii 80 évvel a leírása után) Gymnocalycium 16 (2) 2003
499-510 oldal
A szerző a 80 éves múltra visszatekintő G. bruchii taxont elemzi a legújabb
kutatások figyelembe vételével. Az 1923-ban leírt Frailea bruchii-val kezdi
tanulmányát. Megismerhetjük Spegazzini latin és spanyol nyelvű eredeti leírását.
Érdemes az oly sokat vitatott kezdeti besorolás miatt szó szerint idézni
Spegazzini erre vonatkozó leírását. „… virág… nagyon rövid csővel, kevés számú,
zöldes-vöröses egyenes pikkelyecskékkel, szőrnyalábocskákkal és olykor apró
sörtécskékkel az axillákban…”. Mint látjuk szó sincs, hogy a virágcsövön
lennének az oly sok félreértésre okot adó tövisszerű képződmények. Spegazzini a
termést nem ismerte és inkább a habitus alapján vélte, hogy ez a növény a
Frailea-khoz tartozik. A történeti hűség kedvéért következik az 1924-ben, Vaupel
által leírt G. lafaldense latin és német leírása. A Spegazzini féle növény a
Córdoba hegységen Alta Gracia-nál 750-940 m tengerszint feletti magasságban, míg
Vaupel növénye szintén a Córdoba hegységen, La Falda hegyén 1500-2500 m
tengerszint feletti magasságban él. Mindezek alapján, az egyéb különbségeket is
figyelembe véve (a prioritás = elsődlegesség a bruchii névé) a G. lafaldense ma
a G. bruchii alfaja. A szerző az évekkel ezelőtti sok formáját az akkori G.
lafaldense-nek nem ismeri el, így azok csak szinonimái (társnevei). Például
ilyen Backeberg albispinum-ja, hossei-je, Oehme enorme-ja, evolvens-e,
fraternum-ja stb. A szerző szerint ezek mind G. bruchii ssp. lafaldense-k.
Rausch G. bruchii var. niveum növényét is G. bruchii ssp. lafaldense-nek tartja,
a taxon nagy elterjedési területe és változatossága miatt, hiszen a hófehér
tövisezettséget nem tartja elfogadhatónak új taxon megítéléséhez. A Piltz által
leírt G. bruchii var. brigittae taxonról nem találtam semmi információt.
Egy faj típus megnevezése helyesen így nézne ki: G. bruchii
ssp. bruchii var. bruchii fma. bruchii. Tehát ilyen formában képzeljük el a
differenciál diagnózisokban szereplő meghatározásokat, hogy a típus faj, a típus
alfaj, a típus változat, a típusforma egyazon diagnózist takar, mely általában
egyezik az első leírásban szereplő diagnózissal.
Az előbb említett nagy elterjedési terület (area) és
változatosság (diverzitás) miatt új taxonok is leírásra kerültek. Ezek: G.
bruchii ssp. pawlovskyi, ez az alfaj különbözik a típus alfajtól a megnyúlt
növekedési formája, a sima nem érdes felületű, fésűszerűen elrendezett
peremtövisei, az illatos és dupla olyan nagyságú virága, a hosszbarázdás
bibeszála által. A mag köldök-csírakapu régiója kicsi és széles csepp alakú. G.
bruchii var. glaucum: különbözik a típus változattól a nagyobb teste, a sötét
kékeszöld bőrszövete, a nagyobb virága, a bibe töve körül mélyen eredő
porzószál-sora és a majdnem gömbölyű magja (melynek nagy, hosszúkás-ovális
köldök-csírakapu régiója van) által. G. bruchii ssp. susannae: különbözik a
típus alfajtól a nagyobb teste, a mélyebben besüllyedt csúcsa, a világos zöld
bőrszövete, a kerek areolái, a sokkal kisebb virága, jellegzetes helyzetű
bibetöve, a majdnem göbölyű magja (melynek igen széles cseppformájú
köldök-csírakapu régiója van) által. A tanulmányt 40 (nem tévedés, negyven) egy
kivételével színes fotó díszíti. Az egy fekete-fehér fotó Spegazzini
elsőleírásából származó repró, de megtalálhatjuk Vaupel színes ábrázolását a G.
lafaldense 1924-es leírásából.
SZABÓ Krisztina -
TILLYNÉ MÁNDY Andrea - STEFANOVITSNÉ BÁNYAI Éva: A fagystressz és a kaktuszok
In. KAKTUSZ-VILÁG XXXII. ÉVF. 2. szám 77-87
"Enzimaktivitás mérés a Gymnocalycium bruchiinál nem volt, ezért vastagon
is szedtük. Az értékelésben nem szerepelhetett, mert kisszámú minta állt a
rendelkezésünkre, azonban érdekességként szükséges megjegyezni, hogy míg a
kísérlet során a TITAVITtal lepermetezett egyedek mindegyike túlélte a telet,
addig a kezeletlen példányok mindegyike elpusztult."
Irodalom:
BACKEBERG C., 1959 - Die Cactaceae III. 1698-1700.
BACKEBERG C.–KNUTH G.FA.M., 1935 - Kaktus ABC 285-286, 416.
BECKER U., 1986 - Gymnocalycium bruchii (SPEG.) HOSS. oder Gymnocalycium
lafaldense FA. VAUPEL. Kakteen/Sukkulenten (DDR) 1 21-28.
BERGER, A. (1929): Kakteen. Anleitung zur Kultur und Kenntnis der wichtigsten
eingeführten Arten. Stuttgart
GRÖNER G., 1975 - Gymnocalycium bruchii Hybriden. Kakteen und andere Sukkulenten
26 21.
KRAINZ H., 1975 - Die Kakteen C VI f
LAMBROU M. - TILL W., 1993 - Zur Karyologie der Gattung Gymnocalycium.
Gymnocalycium 6 (1) 85-88.
LAMBROU M. - TILL W., 1998 - Karyologie und Evolution der Gattung Gymnocalycium
(Cactaceae) Gymnocalycium 11 (5) 269-274.
METZING D.,–MEREGALLI M.,–KIESLING R., 1995 - An annoted cheklist of the genus
Gymnocalycium PFEIFFER ex MITTLER (Cactaceae). ALLIONIA 33 181-228.
PILTZ J., 1988 - Eine neue Varietät von Gymnocalycium bruchii (SPEG.) HOSS.: Gym.
bruchii (SPEG.) HOSS. var. brigittae PILTZ var. nov. GYMNOS 5 31-34.
HALBRITTER H. - TILL W., 1996 - Morphologie und feinstrukturen des Pollens von
Gymnocalycium. Gymnocalycium 9 (Suppl.1).1–22.
SIMON, W., 1973 - Der Formenkreis des Gymnocalycium lafaldense VAUPEL Kakteen
und andere Sukkulenten 24 184-186.
SPEGAZZINI C., 1923 - Brev. Not. Cactolog. 15.
VAUPEL FA., 1924 - Gymnocalycium lafaldense Zeitschrift für Sukkulentenkunde
192.