Szukkulens törzse
egyedülálló, nyomott golyó alakútól megnyúlt golyó alakúig, színe
szürkés-zöldtől violás-barnáig terjed. Átmérője 90 mm, magassága 100 mm
lehet. Gyökérzete szétágazó, erőteljes szálú. Bordáinak száma (9-) 16,
függőleges állásúak, azonban sokszor rendezetlen dudorokra vannak felosztva.
A bordák legnagyobb magassága 8 mm, legnagyobb szélessége 15 mm. A dudorok
és az áll alakú kiszögelések legtöbbször lekerekítettek, olykor szegletesek.
Az areolák enyhén besüllyedtek, egymástól 20 mm-re állnak, alakjuk ovális,
maximális hosszúk 5 mm és 3 mm a szélességük, sárgás-szürke filccel
fedettek. A peremtöviseinek száma legtöbbször 5 (-7, ritkábban 9). A tövisek
rugalmasan hajlékonyak vagy merevek, árszerűek, egyenesek (ritkán
csavarodóan íveltek), sugarasan állók, a hajtástól ferdén elállóak, egy
lefele irányul és ez általában kissé hosszabb, mint a többi. Nagyon
változékony a színezetük, a fehértől a sárgán át a szürkéig változik, a
tövük színe sötétszürkétől a barnáig változhat. Középtövise nincs. Virágjai
általában az előző évi hajtású (csúcsközeli) areolákból erednek, tölcsér
formájúak, 43-46 mm hosszúak és 48-52 mm átmérőjűek. Színük fehér rózsaszínű
torokkal. A külső lepellevelek hossza 20 mm-ig és a szélessége 5 mm-ig
terjed, széles lándzsa alakúak, barnás színeződéssel. A bimbó növekedésével
párhuzamosan elkeskenyednek és hegyessé válnak, világos pereműek. A belső
lepellevelek hossza 26 mm-ig és a szélessége 6 mm-ig terjed, lándzsa
alakúak, apró heggyel, színük fehér vagy fénylő fehér. Minden lepellevél
töve rózsaszínű. A pericarpell kb. 20 mm hosszú, maximálisan 8 mm átmérőjű,
kívül sötét szürkés-zöldtől violás-barnáid változik a színe, kevés, olykor
azonban nagyszámú, világos színezetű, ± széles, kerekded pikkelyekkel
fedett. A receptaculum pikkelyei, melyek kevesebbek és lekerekítettek, alig
világosabbak az előbbinél, 12 mm a legnagyobb hosszúk és csövet alkotnak. A
belső fala magenta-rózsaszínű (magenta=kékesvörös). A porzószálak kétsoros
eredésűek. Az elsődlegesek a bibeszálra ráhajlók, hosszúk 9 mm-ig terjed és
egyértelműen megkülönböztethető a másodlagos eredésű porzószálaktól, melyek
hossza 6 mm, fonálszerűek, színük a fehértől a sárgásig terjed, a tövük felé
világos rózsaszínűek. Portok színe intenzív sárga, alakja ovális, kb. 1 mm
hosszú és 0,5-0,6 mm széles. A bibeszál (a bibe nélkül) kb. 12 mm hosszú,
alul 1,6-1,8 mm, felül 1,2-1,4 mm átmérőjű, színe alul zöldes, felül sárgás.
A bibe 10-13 világossárga, henger alakú, kissé elvékonyodó, gömbölyded végű
bibeággal rendelkezik és a felső porzószálak fölé emelkedik. Nektárkamra
széles tölcsér alakú, színe sárgás-rózsaszínű, kb. 16 mm magas és a felső
átmérője 2,5 mm. Magház-üreg nyújtott ellipszis alakú, magassága kb. 12 mm,
maximális átmérője 4,5 mm. A magkezdemények a mag-köldökzsinorral ritkásan
töltik ki a magház-üreget. Termésének alakja orsó vagy nyújtott hordó
formájú, maximális átmérője 15 mm, színe majdnem megegyezik a növény
színével, azonban lényegesen sötétebb annál, oldalt hosszában felnyíló. A
terméshús fehéres és meglehetősen száraz. Magja 0,9-1,1 mm hosszú és
ugyanilyen széles, tojás formájú, matt fekete színű, a maghéjon apró
szemölcsökkel. A köldök ovális az egyik vége sarkított, besüllyedt, színe
barna. Gyakran meglévő arillusbőr-maradvánnyal. Buxbaum rendszerében a
Baldiana fajsor tagja. Jó, ha tudjuk, hogy több mint 40 növényből álló első
lelőhelyi populáció vizsgálata alapján lett új fajként leírva. Jóllehet a G.
gibbosum-mal áll szorosabb rokonságban, megjelenési formájában is, attól már
térben olyan mértékben izolálódhatott, hogy új fajként való deffiniálása
indokoltnak látszik. Az első lelőhelyi populáció egyöntetű kinézetet mutat
és karakterisztikusan elkülöníthető a G. gibbsum-tól. A kultúrába vétel után
sem mutatott értékelhető változást. Ez a karakterisztikus elkülönülés már
magonc korban is felismerhető.
Nómenklatúra:
Gymnocalycium borthii Koop 1976 ex H. Till KuaS 38(8): 191, 1987
Gymnocalycium gibbosum ssp. borthii (Koop ex H. Till) G. Charles CSI 20:18,
2005
Gymnocalycium borthii Koop nom. inval. (Art. 8.2)
Gymnocalycium borthii Koop spec. nov.- KuaS 27(2): 25-27 (1976)., Első
leírás KuaS 1976/2 Typus: in der Typ- und Schutzsammlung des Botanischen
Gartens Linz (Lebende Pflanze).
Gymnocalycium borthii Koop ex H.Till Validierung einiger ungültig
veröffentlichter Taxa von Gymnocalycium Pfeiffer.- KuaS 38(8): 191 (1987).
Typ: H. Borth 55, Argentinien, Prov. San Luis, nahe Quines (WU).
2010.01.01-es státusz: G. gibbosum subsp. borthii